A dió leírása és botanikája

Gazduire site-uri web nelimitata ca spatiu si trafic lunar la doar 15 eur / an. Inregistrare domenii .ro .com .net .org .info .biz .com.ro .org.ro la preturi preferentiale. Pentru oferta detaliata accesati site-ul BluePink

Mottó:
„Én ültettem a diófát,
Más köti hozzá a lovát,
Én szerettem meg egy szép lányt,
Más éli vele világát.”
(magyar népdal)

Bizony, mint a magyar népdal is mondja, aki diófát ültet, nem biztos, hogy a hasznát is élvezni fogja.

A dió jellemzően későn termőre forduló gyümölcs. Bár termését a második - esetenként az első - éves csemete is megmutatja, és attól kezdve mintegy 4-5 éves időszakon keresztül egyre több diót érlel, az első érzékelhető mennyiséget kb. a nyolcadik évben termi a dióültetvény. A termőre fordulás ideje nagyban függ a termesztett fajtától.

A megállapított (megállapítható) termőre fordulás ideje előtti termés a csemeték erőállapotán kívül attól is függ, hogy hány elágazása, az előző év őszén hány beérett, jól fejlett csúcsrügye van a fának, mert csak az azokból kitörő hajtásokon találunk nővirágot. Ha - pl. az őszi időjárás miatt - nem érik be a vesszőkön a csúcsrügy, a következő évben legfeljebb több kitörő hajtással számolhatunk az oldalrügyekből, amelyeken fennáll a reményünk, hogy a második évben több csúcsrügyet kapunk.

Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a dió bár későn fordul termőre, nem azért, mert termőképtelen, hanem mert előbb lombkoronát, vesszőket, csúcsrügyet kell kialakítania. A fiatal fa is teremhet, dehát a termésmennyiség elenyésző.

Bár a diófák termőre fordulása fajtától, típustól, egyedtől függően igen széles időintervallumban következhet be, 5-15 éves koruk között, minden szakirodalomban azt olvasni, hogy az oltványdiók hamarabb fordulnak termőre, mint a magoncok. Ennek a tapasztalatnak az az oka, hogy, minden diófának át kell jutnia a fiatalkori fejlődési állapoton. Az oltványok alanya már a szemzés, oltás előtt mondjuk 2 évig fejlődik, azután történik a szemzés, oltás. Ezután újabb 2 éves faiskolai időszak következik, így a kiültetett oltványcsemetének négy év előnye van.

Állítólag - mert oldalrügyekből is fejlődik virága - Amerikában a Payne típusú fajták, nálunk pedig a legújabb magyar fajták előbb termőre fordulnak.

Szakírók gyakran hangoztatják az oltványok korábbi termőre fordulását a magoncokkal szemben, pl. Hollandiában az oltványokról már 3 év elteltével termést várnak, a magoncokról pedig 10-12 év elteltével.

Gyorsabb termőre fordulást, már fiatal korban lényegesen nagyobb termést produkálnak a sövénydiók. Sövénydió-kísérletben négyéves korban már 0,3 t/ha termést értek el, ötéves korban pedig 1,3 t/ha-t. Természetesen a sűrű, 550 fa/ha állomány is sokat jelent ebben a korai nagy termésben, de a végleges helyén nevelt, zöldszemzéssel helyben szemzett alany is. Kimaradt az átültetés utáni fejlődési törés.

A dióültetvény attól kezdve adja termésének maximumát, amikortól a fák koronái beborítják a talajfelszínt. Persze, azért fontos, hogy a korona később is megvilágított maradjon, ritkítással tartható a magas terméshozam.

Bár egy szál barka mintegy 2 millió pollenszemet bocsát ki, üzemi diósgyümölcsösökben úgy szokták méretezni a porzófák elhelyezését, hogy szélirányban mintegy 100 m-ig lehet számítani a pollen terjedésével, beporzó hatásával.
Barka

Házikerti, hobbikerti ültetéskor is fel szokott merülni a kérdés, hogy egy szem diófánk mellé ültessünk-e egy másikat, porzófának. Vannak szakemberek, akik ezt ajánlják, mások pedig nem. Olyan szakvélemény is van, amely szerint azért nem kell porzófa, mert a dió önbeporzó, egyszerre nyílnak hím- és nővirágai. Ezzel a véleménnyel vigyázzunk, mert ugyan valóban létezik egy-két ilyen fajta, és magról kelt diók között is előfordulhat esetleg ilyen, a diófák többsége a külön idejű hím- és nővirágzás miatt idegen beporzást igényel.

Mégis luxus lenne minden termőfa mellé porzófát ültetni. Egyrészt elérhető távolságon belül több diófa lehet, amely megadja a szükséges időben a szükséges pollenmennyiséget. Másrészt a pollenszórás ideje nemcsak a fajtától függ, hanem az adott év időjárásától is, és egy fajtán belül a fák egyedi különbségeitől is, dacára annak, hogy genetikailag ugyanarról az állományról van szó. Ha több, azonos fajtájú, tehát elvileg azonos időben virágzó diófánk van, a virágzás idejében mindenképpen lesz különbség, mert a jobb erőben lévő, jól fejlett csúcsrügyekkel rendelkező, valamivel melegebb fekvésben elhelyezkedő egyedek előbb hajtanak, és viszont. Így a beporzás biztosított.

Én nem vagyok - kiskerti viszonyok között - a porzófák ültetésének híve.
Hímelőző virágzás

Árutermelő üzemi viszonyok között azokat a diófajtákat célszerű együtt telepíteni, amelyek hím virágainak nyílási ideje nagy biztonsággal esik egybe a nővirágok nyílási idejével. E tulajdonságokban a hazai típusok között jelentékeny különbségek vannak, de az elmondható, hogy a legnagyobb mennyiségben szaporított három magyar fajta, a Tiszacsécsi 83, a Milotai 10 és az Alsószentiváni 117 kölcsönösen jól porozzák egymást (és magukat). Diótelepítés előtt a leendő diótermesztőnek ajánlható, hogy ne csak szakemberek véleményét kérjék ki, (mert ahány szakember, annyiféle a vélemény), hanem a fajtaleírásokat is alaposan tanulmányozzák át.

Az utóbbi években megszaporodtak a beporzás ellenkező végletéről, a túlporzásról szóló hírek. Lengyeltótiban hosszú éveken át vizsgálták ezt a kérdést. Úgy merült fel a probléma, hogy egy diótáblában az uralkodó szélirányra keresztben egy porzófa-sor volt ültetve, és érdekes módon a porzósortól a virágzás idején fújt szél irányában csak töredéke volt a diótermés, mint a szél felől eső részen. A következő három évben pedig már tudatosan vizsgálták, és a jelenség igen jellemzően ismétlődött.

A vizsgálatba bekapcsolódott Szentiványi Péter érdi kutató is, aki a jelenség okát a túlporzásban, a több pollenszem által a csírázás során kifejlesztett nagyobb etilén-mennyiséggel magyarázta, ami káros a nővirágra, elpusztul tőle.

Azért a diótermesztőknek sem ártana a külföldi szakirodalmat tanulmányozni. Jaltában - hiába feküdt Jalta a volt Szovjetunióban, a Gonosz Birodalmában, akkor is - a Nyikicki dióskertben ez a jelenség már 1980-ban leírásra került.

Hogy mindebből mi a tanulság? Talán annyi, hogy ha van is külön porzófánk, sok nem kell. 1 %-ról beszélnek manapság, a 2 %-ot már sokallják.

És ha van még egy tanulság, az az lehet, hogy hiába szépek és erősek, egészségesek egy magonc-ültetvényben lévő diófáink, a fák igen eltérő virágzási ideje, a nővirágzás teljes időszakában állandó pollen-túlterhelés az egyik oka lehet a magonc-ültetvények alacsony hozamának.

A diófa - mint tudjuk - individuális fa. Ha egy magányosan álló diófának a saját hím- és nővirágzása csak kis részben is de összeér, a termékenyülés kielégítő, nem beszélve a más fák távolról is megérkező csekély pollenjéről. És nem beszélve az apomitikumról. Ez mind elég a faj fenntartásához.

A nővirágzás időszakának vége felé - ha már nem lesz több fagy - a dióskert várható termése már megbecsülhető. Amikor a nővirágok bibéje vízszintesre nyílik vagy túlhajlik, a megtermékenyült nővirág magháza borsó nagyságú apró dió kinézetet mutat. Amelyik nővirág nem termékenyült meg, avagy a túlporzás miatt pusztul el, ilyenkor még szépen néz ki, de a magház nem vastagodik. Nem is fog később se, az ilyen virágból nem lesz termés.

A következő képen látható virágból termés lesz, az alsó képen láthatókból pedig csak az egyikből.
Termékenyült

A diótermés a megporzástól számított 4-4,5 hónap elteltével érik meg. Hazai fajtáink a későn virágzó, ezért rövidebb tenyészidejű diófajták közé tartoznak, a késői virágzás nem jár feltétlenül a késői szürettel. Még a miénknél valamivel kedvezőbb, melegebb éghajlatú vidékeken, például Szlovénia déli részén is - a későtavaszi fagyok elkerülésére - a késői kihajtású fajtákat ajánlják.

Azt hiszem, az éven belüli események, munkák számbavételekor a tavaszi fagy esetén szükséges teendőkről nem kell beszélnünk. Ha telepítéskor kellően óvatosak voltunk, és az ígért globális felmelegedés ellenére mégis megjön a tavaszi fagy, nem tehetünk mást, csak csendben mérgelődünk. Volt már ilyen, és lesz is. Így is ugyanazt az eredményt érjük el, mintha az alábbi, nem részletezendő fagyvédelmi eljárásokhoz folyamodtunk volna, csak sokkal olcsóbb.

Amivel valamit csökkenthetünk a fagyveszélyen, ha már nyakunkon a fagy, az a talajfelszín kisugárzásának növelése. Ha művelt felszínünk van, tárcsázzunk, ha füvesített, akkor kaszáljunk nagyon gyorsan. Ezzel talán nyerhetünk 2-3 C°-ot. A gyep egyébként fagyveszélyesebb, mint a művelt felület.

Mottó:
„A házfal rózsaszin már:
őr diófánk ir rá
idegen betüket.”
(Babits Mihály)

A lehullott diólombbal valamit kezdeni kell, mert a gnomónia következő tavaszi fertőzésének a melegágya.

A diófa lehullott lombjáról szinte alig írnak. Egy amerikai honlapon azt olvastam, hogy hasznos, mert segít a gyomokat irtani. De ha nem gyom, hanem pl. fű van a diófa alatt, akkor már ez nem igaz.

A rendelkezésemre álló információk szerint a diólevél eltüntetése a diófa környezetéből két okból szükséges. Az egyik a diólevélből kimosódó juglon, ami a növények többségére növekedésgátló, mérgező hatású. Ide sorolják az almafát, a paradicsomot, a burgonyát is. Ha a növényölő hatástól tartunk, a diólevelet jobb minél előbb eltávolítani.

Az viszont kétségtelen, hogy a diófa gyökerei is termelnek és bocsátanak ki juglont, dehát a diófa alá amúgy sem ültetünk semmit, esetleg egy kis füvet szeretnénk.
Diólomb később

Egy ökológiai szakembertől azt hallottam, a diólevelet nyugodtan komposztálhatjuk, mert a juglon viszonylag hamar elbomlik, és utána a diólevél-komposztnak nincs káros hatása.

A komposztálást viszont szerintem nehezíti, hogy a diólevél anyaga lassan bomlik. Egy kis nitrogén-műtrágya rászórásával, a levelek megtörésével, földes keveréssel a lebomlás gyorsítható.

Dehát a komposztálással mindenképpen munka van. Nekem a legszimpatikusabb a diólevél elégetése. Mi a ház körül ezt csináljuk. De ha Ön olyan lakókörnyezetben lakik, ahol az égetés nem illik, akkor nem ajánlható. És csak a száraz diólevél ég. Az égetéssel azért is vigyázni kell, mert a diófa törzsének, ágainak közelében a tűz sugárzó hője is elég ahhoz, hogy a törzs vagy az ágak károsodjanak, és van olyan gomba, ami az ilyen károsodott ágrészen azonnal megtelepszik.

Egy másik ökológiai szakember szerint az égetés azért káros, mert hasznos szervezetek pusztulhatnak. Ezt a véleményt azért túlzónak tartom.
Diólomb

A másik ok, ami miatt a diólevéllel kezdeni kell valamit, az, hogy a gnomónia gomba a lehullott lombon jól áttelel. (Mert a lomb nem bomlik el tavaszig.) Esős tavaszon komoly fertőzést, kárt tud okozni, mert a spórái az esőcseppek hatására szóródnak ki. Ha ez ellen akarunk védekezni, elég a diólombot a tél végéig, a fagyok megszűntéig eltüntetni. Üzemi dióültetvényben ezért ajánlatos késő ősszel, esetleg télen, ha olyan az idő, legkésőbb koratavasszal valamilyen talajmunkát - pl. tárcsázást - végezni.

Ezért tehát ha Ön a földbe ássa, az szerintem jó megoldás, de ne almafa közelében, vagy ott, ahol paradicsom vagy burgonya lesz. A földben gyorsan elbomlik a levél, és benne a juglon.

Mivel a gnomónia nemcsak a lehullott levélen telel át, hanem a fa valamennyi részén, csapadékos tavasszal, a rügyek kipattanása idején ajánlatos réztartalmú szerrel permetezni is. Persze, ezt házikertben nem szokták elvégezni, már csak a fák nagysága miatt se.

Mottó:
„Dió koppan orrod elé-
mért jársz üres zsebbel?”
(Buth Emília: Ősszel)

Abból nem indulhatunk ki, amit a diófa termőképességéről különböző leírások közölnek, pl. "Egy idős diófa az élete során 20 tonna diót képes teremni." Ehhez 50 éven át évi 400 kg-ot (évi 26.000 db-ot) kellene teremni.Ez nem megy. És vegyük hozzá, hogy a diófa az első 5-10 évben még kimondottan keveset terem.

A bevételek kalkulálásakor nem szabad a hazai dióbél-árakat alapul venni, mert a hazai piacokon és a kisebb kereskedőknél a házikerti dió kapható, amelynél a gazda olyan olcsón is eladja, amilyen olcsón csak megveszik, nincsenek üzemi, termesztési költségek. A hazai hipermarketek kínálata pedig alacsony minőségű, olcsó importdió.

Csak az exportárakból indulhatunk ki, mert a hazai dió zöme, a hazai termés 60 %-a megy exportra. Ez a piac, nem a hazai. A világ legnagyobb dióimportőre, Németország itt van a szomszédunkban. De az exportárak se magasak, a német piacon a kaliforniai, kínai, chilei, stb., stb. dióval kell versenyeznünk.

Jelenlegi irányszámként alapul vehetjük, hogy a héjas diót a legnagyobb hazai héjasdió-exportőr cég 2004-ben 300-400 Ft-ért vette meg a termelőktől. Kivel hogy tudott megegyezni.

A dióbél export-árára pedig a német kereskedők által fizetett árakat célszerű alapul venni, mert annak nincs értelme, hogy egy termelő egy felvásárlónak adja el a dióbelet, és az exportálja. 2004-ben 3-3,5 euro volt a dióbélre elérhető a német piacon a magyar termelő számára.

Tisztelt Kollégám, nehogy azt higgyük, hogy a világ szerencsésebb vidékein jobb ára van a diónak. Kaliforniában a héjas dió termelői ára már három éve nem mozdul el az 1,2 $/kg-ról, vagyis mintegy 240 Ft-ról. (Korábban volt már 1,6 $ is.) Erre még rájön az amerikai kontinensen való átszállítás és az óceánon való áthajózás költsége is, mire Hamburgban áru lesz belőle. Nekik is ennyiből kell kijönni, igaz, hozamaik legalább a mi terméseink kétszeresét elérik.

És ne csak a bevételeket nézzük, hanem a költségeket is. Nálunk is, versenytársainknál is. A saját élőmunka becsült költségét is számítsuk fel!

A költségszámítás menete a következő lehet. Először össze kell állítani a diótelepítés és a termőre fordulás idejéig történő ápolás költségeit. Ez egy adott összeget ad ki, ami az ültetvény bekerülési költségének tekinthető. Ennek a költségnek az ültetvény várható termőkorú életének idejére osztott évenkénti értékcsökkenése a termőkorú évek fix költsége. Erre jön a termőkori évenkénti költség, és a kettő együttes összegének kell megtérülnie az évenkénti hozamban.

Azt tartom a leghelyesebbnek, hogy a leendő diósgazda maga kalkulálja ki várható bevételeit és költségeit, 20-30 évre előre, mai árakon. Mindenkinek más a helyzete, mindenki más technikai eszközökkel dolgozik, eltérő összegeket ruház be, más szolgáltatásokat vesz igénybe, így költségei is eltérnek.

Kaliforniában a legdrágább a diótermesztés a világon, ha az ültetvény létesítésének és éves művelésének túlgépesített költségeit nézzük. Náluk 7-7,5 millió Ft-nak felel meg 1 ha dióültetvény létesítése, termőkorig. Azon túl pedig évi 8-900.000 Ft-nak megfelelő költségük van.

Nálunk jóval alacsonyabbak a költségek, ez a mi versenyelőnyünk. És jóval alacsonyabbak a hozamok, ez pedig a versenyhátrányunk.

A diótermesztés jövedelméből meg lehet élni. Régen is meg lehetett. Carl Julius Weber írta a 19. században: „Egy kérvényt tartottam a kezemben, amelyben egy paraszt a házassági kérelmének engedélyezhetőségét azzal indokolta, hogy egy évi dióterméséből 300 gulden bevétele volt.”

Jelenleg magyarországon diótermesztési jövedelmezőségi kutatást egyedül az érdi intézet végez. Számításaik eredményét - a diótermesztés gépesítési lehetőségeinek változásával, a költségek aktualizálásával - évente ismertetni szokták. A konkrét számok nem annyira érdekesek, mert minden diósgazda helyzete más, üzemnagyságtól, gépesítettségtől, tőkeellátottságtól, stb. függően. A lényeg szerintem az, hogy manapság közel azonos költséggel lehet kézi munkával vagy gépesítéssel termelni a diót. Ha egy ültetvény élettartamára vetítjük ki a költségeket és a terméshozamot, jelenleg átlagosan 250-300 Ft-ba kerül 1 kg szárított héjas dió előállítása.

A másik fontos irányszám pedig az, hogy a dióültetvénynek fánként 10-12 kg-ot kell az élettartama alatt évente teremnie (a neveléskori időt is beszámítva), hogy a jövedelmezőségi minimumot elérje, vagyis az ültetvény élettartama alatt ne legyen veszteséges. Persze, ehhez az szükséges, hogy a (héjas) diót 300 Ft fölött tudja a termelő eladni. (2003-as adat)

Ha tisztelt Kollégám kalkulálni akarja, mekkora dióskertet kell művelnie ahhoz, hogy annak jövedelméből megéljen, azt ajánlom, hogy a várható bevételből induljon ki. Vegye számításba, hogy 10-20-30 év múlva mennyit fog teremni egy most elültetendő fa. 10 éves korában 3-4 kg héjas dió reálisan elvárható. A jelenlegi magyarországi átlagtermést hektárra vetítve 2 tonnára lehet becsülni, a termőkor átlagában. (10 év előtt még igen keveset terem, és azután enyhén növekvő terméssel lehet számolni.)

A három magyar alapfajta (M-10, A-117, T-83) potenciális termőképességét 2-3 t/ha-ban adta meg az érdi kutatóintézet. A további öt új fajtáét pedig 4-5 t/ha-ban.

Az éves termést szorozza be a jelenlegi héjas dió termelői - nem piaci! - árával, amit vegyünk durván 300 Ft/kg-nak. A dióbéllel ne számoljon, mert a diótörés, válogatás külön tevékenység, rosszul fizetett munka, és nagy volumenű termelésnél nem jöhet szóba, hogy a termelő le is törje. A várható bevétel 10 %-ával kalkuláljon, mint jövedelemmel, de előbb ellenőrizze, hogy a 90 %-ot kitevő költségek valóban kijönnek-e a 90 %-ból. Mennyi gépi és kézi munkával, műtrágyával, növényvédőszerrel számol, és mennyi lesz a dióültetvény, a kerítés, a gépek, az öntözőrendszer, stb. éves értékcsökkenése. A diótermesztést szolgáló teljes beruházási költséget - nemcsak az ültetvény, hanem a gépek, épületek, esetleges öntözőberendezés, stb. költségét - minden eltelt év végén szorozza meg az adott év inflációs rátájával, és a következő év kezdetén így fogja pontosan tudni, hogy addig mennyit fektetett be. És természetesen minden olyan évben, amíg csak költség van a diósban, de bevétel nincs, az évenkénti anyag-, munkabér-, közteher- és egyéb költségeket is összesítse, és hasonlóan göngyölítve vigye tovább a következő évre.

Ha tisztelt Kollégám a dióültetvény telepítése, gondozása során a legnagyobb szakértelemmel és gondossággal járt el, már csak egyet tehet. Járulékos beruházásként emeljen a dióskert szélében egy feszületet, és kérje Isten segítségét. Mint az előbbi képen látható dióskert gazdája, Nyíracsádon.

Bizony, elég sok év múlva jelentheti ki, hogy a diótermesztés most már nem viszi, hanem hozza a pénzt.

A diótermesztés mint vállalkozás a paraszti tevékenységek közül a legúribb. Azoknak való, akik nincsenek rászorulva a föld hasznának évenkénti kivételére. Vagy azoknak, akiknek más, jövedelmet termelő tevékenysége van összevonva diótelepítéssel, és így nyereségük utáni adófizetési kötelezettségük lecsökken. Minden esetben a jövő érdekében végzett jelenlegi befektetésről van szó.

Tessék sokáig számolgatni, és csak azután belevágni! Tessék megnézni a baloldali képet! Lehet, hogy tisztelt Kollégámnak is ilyen szép ősz szakálla lesz, mire dióültetvény-beruházása megtérül.

Ha tisztelt Kollégám dióültetvény-beruházásban gondolkozik, nem muszáj a tervezés, előkészítés, ültetés, nevelés évtizedeit bevétel nélkül végigdolgoznia. Kész, termő dióst is lehet vásárolni, és akkor a megtérülési számítások is sokkal könnyebbek.

A következő képen látható 8 ha területű termő dióültetvény éppen most eladó. Kaliforniában, Winters községben.
Winters